HTML

Erdő erdő erdő de szép kerek erdő

 

erdő erdő erdő de szép kerek erdő
rigó sárgarigó benne a kerülő
én is voltam a sűrű erdő kerülője
egy szép barna kislány igaz szívű szeretője

várni várni babám de sokat kell várni
egy szép barna lányért három évet kell szolgálni
összegyűjtöm a sűrű könnyeim tentának
rózsás leveleket írok haza a babámnak

 

Nem loptam én életembe

 

Nem loptam én életembe,

Csak hat ökröt Debrecenbe,

Mégis rámverték a vasat,

Babám szíve majd meghasad.

 

Elhajtottam a vásárba,

Kettőt adtam áldomásba,

Kettőt adtam a bírónak,

Kettőt a szabadítómnak.

 

Nem loptam én életembe,

Csak egy lovat Debrecenbe,

Mégis rámverték a vasat,

Babám szíve majd meghasadt.

 

Mikor mentem hazafelé,

Három zsandár állott elém,

Megkérdezték mi a nevem,

Hol az utazólevelem.

 

Állj meg zsandár, megmutatom,

Csak a lajbim kigombolom,

Előveszem a revolverem,

Ez az utazólevelem.

 

Mikor mentem hazafelé,

Megnyílt az ég háromfelé,

Ragyogtak rám a csillagok,

Mert tudták hogy árva vagyok.

 

 

Erdő, erdő, kerek erdő...

 

Erdő, erdő, kerek erdő,

De szép madár lakja kettő,

Kék a lába, zöld a szárnya,

Piros a rózsám orcája.

 

Olyan piros mint a vér,

Tőlem gyakran csókot kér,

De én bizony nem adok,

Inkább jól megátkozom.

 

Kilenc fia néma legyen,

A tizedik leány legyen,

Az is olyan csalfa legyen,

Ország-világ híre legyen.

 

Kinek nincsen szeretője,

Menjen ki a zöld erdőbe,

Írja fel egy falevélre,

Néki nincsen szeretője.

 

Kinek nincs kedve itt lakni,

Menjen mennyországba lakni.

Építsen az égre házat,

Ott nem éri semmi bánat.

 

Építsen az ég szélére,

Ott nem éri semmi féle,

Építsen az égre házat,

Ott nem éri semmi bánat.

 

Szeress rózsám csak nézd meg kit,

Mer' a szerelem megvakít,

Engemet is megvakított,

Örökre megszomorított.

 

Olyan furcsa kedvem vagyon,

A szőkét szeretem nagyon,

A barna sem ellenségem,

Most is ő a feleségem.

 

Bonchidai menyecskék

 

Bonchidai menyecskék ugrálnak mint a kecskék

Szeretőjük mindig más, az uruk csak ráadás

Ájnáná...

 

Bonchidai híd alatt lányok sütik a halat

Papirosba csavarják, a legénynek úgy adják

Ájnáná...

 

Kimentem én az erdőbe

 

kimentem én az erdőbe az erdőbe
ráléptem egy venyigére venyigére
venyigéről venyigéről venyigére
fáj a szívem a szőkére a szőkére

lementem én a piacra a piacra
ráléptem egy papirosra papirosra
papirosról papirosról papirosra
fáj a szívem a pirosra a pirosra

 

 

 

 

 

 

Címkék: erdő szék népdal

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bacsiadam.blog.hu/api/trackback/id/tr462627582

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása